Cikkek

Kedves Érdeklődők, fogadjátok szeretettel a cikkeket, legörgetve sorban, ahogy a hírlevelekben is küldöm...

2016. február 22. 

Telihold van, a 10milliószoros nap estéje. Ahogy sétáltam hazafelé este a Fiammal, a lágy holdfény végigsimogatta a lelkem, rámszórta tiszta sugarait mint puha szirmokat, és engedte, hogy a szívemben kivirágozzék az a csend, amire már régóta áhítozom.

Most a fogyó hold is támogatja a böjti időszak elengedő, megtisztuló folyamatait... tudjuk pontosan, hogy nincs elengedés újrakezdés nélkül, és nincs újrakezdés elengedés nélkül. Hiszen minden lélegzetvétellel elindítjuk ezt az örök körforgást: elengedem az elhasznált levegőt, a már nem támogató dolgokat, feszültségeket, és életerőt, szeretetet, nyugalmat, energiát lélegzek be...

A mostani időszakban több olyan hölgy keresett meg terápiás beszélgetésre, oldásra, akinek a közelmúltban nagy veszteségélménye volt, akár párkapcsolat, akár betegség, akár picibaba formájában. Mélyen megindítanak ezek a gyógyítások, hiszen jómagam is átéltem két ilyen babás (és sok másfajta) elengedés-történetet, és az egyikben majdnem az életemet is elvesztettem. És, mondhatom azt, hogy igen, az addigi életemet otthagytam, majdnem 7,5 éve, a műtőasztalon.

Mert onnantól egy új élet indult. A méhemből nem egy valódi gyermek, hanem egy spirituális, szellemi teremtés született, a Shanti, egy olyan hely, amely puha, meleg, elfogadó, feltöltő fészekként támogatja az újjászületésed. Minden nap.

Fontos, hogy minden elengedő, tisztuló folyamatban ne csak azt lásd, hogy mi a veszteség. Mi a lemondás, milyen álmok, milyen vágyak, milyen tervek mentek füstbe, azáltal, hogy elvesztettél valamit-valakit. Érzékeld azt is, hogy mi az, amit a helyzet ajándékozott Neked.

Igen, ajándékozott... sokszor ez az üzenet több év, mire megérkezik. Mikor megállunk, visszanézünk, és látjuk a lépcsőket. És látjuk, honnan indultunk.

Használd az ébredező tavasz élettől duzzadó, ígéretekkel teli, rügyfakasztó csendjét, hogy megállj, pihenj, csendesedj, gyógyulj, és ne csak nézd, hanem lásd is az Utad. Hogy Tudj Önmagadról. Minden pici csendben, minden pici madártrillában amit meghallasz, puha moha illatában, selymes barkában, amit megérintesz, minden puszi és ölelés ízében, a megtartó Fák kérgének keménységében is, a Föld köveiben is, a csordogáló eső cseppjeiben is... megtaláld Magad.

És csak lélegezz... Lazíts. Itt az ideje... :)

A Shanti programjai támogatnak ebben a megpihenésben, Önmagadhoz való megérkezésben. Várunk szeretettel!

 

2015. december: Gergely Anna 

„Tenni az Isten felé pár lépést”

Az imádság szent idő, olyan idő, amit Istennel töltesz. Ez egyszerűen hangzik, de sokunknak mégsem az. Már az elején elbukunk, és elveszünk olyan Istenképekben, amiket a vallási rendszerek magyarázataiban találunk, és amelyek sok sok generáció óta a mindennapok részét képezik. Akár a büntető Istenre, akár a szabálykövetésre buzdító Istenre, akár a „tedd meg a kötelességed és akkor a mennybe jutsz” Istenre gondolok. Mivel én női szemmel, és nagyonis ökumenikusan gondolkozom az Isteni, univerzális Teremtőről, és Őt egy hatalmas öröm és szeretetenergiában képzelem el, lehet, hogy a mostani sorokban találsz egy másfajta megközelítést. Ebben az adventi időszakban jólesik tenni az Isten felé pár, akár szokatlan lépést....

Minden nőnek megadatik az a havonta 1-2-3 nap, amikor a vérmisztériuma útján közvetlenül kapcsolódhat az isteni minőséghez. Ha teremtünk rá időt és alkalmat, érkeznek sugallatok, tanítások, érzetek, ilyenkor önmagunkban, saját méhünk mélységeiben találjuk meg az egyéni isteni részünket, Isten egy parányi szikráját, amely a vér által kapcsolódik a nagy és globális, kollektív térben létező összes női méhenergiához, és az abban rejlő isteni minőséghez, kapcsolódik Földanya méhével is, és a Világ méhével is, ami maga Isten egyfajta megjelenése. Ez egy szakrális, azaz „Istennel együtt létező” időszak női ciklusunkban. Annyi szükséges ehhez a különleges állapothoz, hogy engedjük, adjunk teret ahhoz, hogy megteremtődhessen és figyeljünk rá, figyeljünk önmagunkra....egy ilyen időszakban születik ez az írás.

Természetesen ezt nemcsak nőként, és nemcsak ilyenkor tehetjük meg. Mindig megtehetjük. Van erre egy eszközünk, az imádság.

Vajon hogy képzeljük el az imádkozást? Csendben, senki nem zavar, egy templom félhomályában, orgonazenével kísérve, este az ágyban a gyermekkel, hajnalban a japa málánkkal mantrázva (hiszen a mantránk egy híd Istenhez), stb stb? Egyedül, nyugalomban, és csak erre koncentrálva, passzívan, azaz semmi másra nem figyelve? Igen, ezek mind járható és eredményes utak.

A bhakti-jóga rendszer, amelynek egyre inkább híve vagyok, mint „vaisnava jógamester”, és talán furcsa módon, de a nyári diplomám után kezdett bennem élővé válni a Tudás, a következőket tanítja erről:

Minden imádság. A munka a láthatóvá tett imádság. Amit hittel végzel, az a Te imádságod. Amit Istennek felajánlasz, a tevékenységedet, bármi is legyen az, és azt szeretetben, nem-ártásban és odaadással végzed, az a Te közvetlen kapcsolódásod Istenhez.

Aki eltérés nélkül szüntelenül Rám gondol, az szakadatlan odaadó szolgálata miatt könnyen elérhet Engem.” Bhagavad Gíta 8/14

Ez jól hangzik, mert Istennel együtt létezni egyenértékű a feltétel nélküli szeretet, az áldások és tanítások gyengéd folyamata és a bőség, boldogság, lelki fejlődés minőségeivel. De mégis olyan misztikus. Hogyan hozhatom ezt létre a mindennapi életemben?

Nem is olyan bonyolult ám:) a kulcsszó már elhangzott: az odaadó szolgálat. Mi szükséges ehhez?

Lelki tudás, hogy ki is vagyok valójában, és ki is Isten valójában. Erre számtalan hiteles szent irat áll rendelkezésre. Egy hiteles gyakorlási rendszer, amely megteremti a kapcsolatot az egyéni lelkem, lényem Isteni része és Isten között. És én magam is kellek hozzá, hogy engedjem, hogy a mindennapi tevékenységeimet átitassa az a minőség, hogy minden cselekedetemmel egy Istennek ajánlott szolgálatot végzek. Én is még csak tanulom ezt. Tapasztalataim korlátozottak. Gyakorlom azt, hogy minden Isten szemével lássak, még ha kívülről a történet nem ezt tükrözné, akkor is. Mindent így végezzek. A jógaórákat így tartsam. Az oldásokban is ezt tükrözzem. A mindennapi ételt így készítsem. Így takarítsak, így fűtsek és így sétáltassam a kutyust. Magamra is így tekintsek. Így legyen észrevehető a világ minden kis szegletében Isten teremtésének megnyilvánulása, mert az eredendően tökéletes. Mint a gyémánt a szénbányában. Az, hogy mit raktunk rá, mivel fedődött be az anyagi világ illuzórikus létében, egy másik dolog....Nem könnyű. De nem is lehetetlen...Első lépés efelé a tiszta szándékod :) Közeledni Istenhez, azt jelenti: meditálni.

Mert van, aki a varázslatos zenéjén keresztül kapcsolódik Istenhez. Van, aki a kreatív alkotásai folyamán. Van, aki a táplálásban. Van, aki a szolgáltatásai közben. Van, aki a tanításon át. Van, aki a Testen keresztül, szakrális imádságban oldódva fel a Szerelemben és így közeledve.... (ez majd egy következő cikk témája lesz)

És sorolhatnám... mert végtelen lehetőség kínálkozik. Mert Isten a végtelen öröm és a végtelen lehetőségek forrása. De mint minden, annyi jut el ebből Hozzád, amit tiszta szívvel beengedsz. Aminek engeded a megvalósulását. Örömmel. Szeretettel. A Mindennapjaidban.

Mi a Te utad ebben?

Kívánom, hogy csendesedj el, és találd meg. Tanulj Magadról, Istenről. A Shanti Jógastúdióban a jóga, a tánc, különböző önismereti terápiák, táborok, hangmeditációk, mantraéneklés lehetőségét találod. Várunk szeretettel!

Áldott és Istennel együtt éneklő Karácsonyt kívánok! 

 

 

2015. november: Fekete Eszter

Harmóniában a természettel, önmagunkkal

 

Ősz van. Hamisítatlanul. A fák színes levelekbe öltöztek, mintha bálra készülnének és azon versenyeznének, kinek a legszebb a falevélruhája. Sokan vannak szerencsére, szorosan egymáshoz simulnak a fakoronák, összesúgnak, néha jót kacagnak amikor a szél végiglátogatja őket egyenként, mindenkihez van egy kellemes fuvallata. A nagy nevetés közben le-le pottyan néhány levél és odalent folytatják játékukat. A színes szőnyeg beborítja a fák alatt a talajt, gondosan ügyelve arra, hogy sehol sem maradjon üres folt. Sárga, rozsdavörös, piros, barna. Keverednek, kavarognak, zizegnek, élvezik a szél játékát. Az őszi napsütésnek még mindig van ereje, felmelegíti a levegőt, átszínezi a fák levelét és a sárga máris aranysárgává, a barna aranybarnává változik. Melegség tölti el annak a szívét, aki ebbe az őszi forgatagba belép.

Mert az erdő egy másik világ, egy igazi tér, ahol mindennek meg van a helye, az ideje. Minden élőlény tudja a dolgát. Él. Úgy él, hogy a rendszer fennmaradjon, mert abból táplálkozik, az jelenti számára az otthont. Tudatosság, rendszer, rend, körforgás, harmónia. Ezek a szavak jutnak eszembe, amikor a természetet járom. Nemhiába vágyakozok vissza olyan sokszor, mert a legjobb tanítómester a természet.

Milyen nagy szükségünk van a mai világban erre a néhány szóra, halljuk is mindenhonnan. Tudatosság a táplálkozásban, mozgásban, életmódban. Teremts rendet magad körül, vigyél rendszert az életedbe, hogy a testi és lelki harmóniát meg tudd alapozni. Meg is próbálkozik mindenki, aki javítani szeretne az életvitelén, néhány divatos módszerrel. Azt csinálja is egy darabig, majd egy váratlan esemény kibillenti a rendszerből és újra tanácstalanul szemben áll a megoldatlan problémáival. Vajon miért olyan nehéz ezekkel a gondokkal felvennünk a versenyt? A gondjaink valóban gondok-e vagy az életünk része? Valójában ez csak nézőpont kérdése, mindenkinek a saját elhatározásán múlik, hogy egy élethelyzetet problémaként vagy lehetőségként él meg. Az ember maga dönti el, hogyan szeretne élni, még akkor is, ha ez nem tudatosult benne. Azt, hogy szorongva, betegen, ráfogva mindent a korra és az öregségre vagy pedig vidáman, nyitottan, egészségesen és mozgékonyan, az csakis az egyéntől függ. Az út, amíg ezt megértjük és amíg eljutunk odáig, hogy tegyünk is érte nagyon hosszú. Egy életen át tart.

Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy minden mozgatórugója a mozgás, mégpedig az élettanilag helyes, természetes mozgás. Amikor a mozgásban nem vagyunk akadályoztatva és megtanulunk természetesen mozdulni, akkor nem dolgoznak feleslegesen olyan izmaink, amelyeknek abban a helyzetben nem kellenének, így a helytelen tartásból és mozgásból felszabaduló energiáinkat már hasznosabb dolgokra tudjuk fordítani. Ez is része a rend és a harmónia kialakulásának mind fizikai, mind pedig mentális szinten. Hiszen egy rugalmas testű embernek a gondolatai is szabadon szárnyalnak, sokkal könnyebben veszi fel a harcot a hétköznapok nehézségeivel. Sajnos nagyon kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy születésünkkor ez a képesség még bennünk van. Észre sem vesszük és hagyjuk eltűnni, majd sóvárgunk valami után, ami ott van bennünk, csak nem tudunk róla. Etka Anyó az egyik sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, hogy mit csinálunk az Etka-Jóga órákon azt válaszolta, hogy”Élni tanulnunk a természet erőivel.”

A jóga kiváló segítséget nyújt, hogy rálépjünk a helyes ösvényre és megtanuljuk rendezni a mozdulatainkat, majd azon keresztül a gondolatainkat. A rend és a harmónia így gyökerezik meg bennünk. Az a rend, ahogyan a természet működik, bennünk is meg van, hiszen mindannyian része vagyunk a nagy egésznek minden cselekedetünkkel és minden gondolatunkkal.

Az aranyló falevelek szinte bevilágítják az erdőt, mint megannyi színes lámpaernyő fent a magasban. Ősz van, de vidám ősz. Nem az elmúlás jut az eszembe. Örök körforgásban élünk, így ez a csendes vidámság inkább a tavaszi megújulást készíti elő. A természet is tudja, hogy minden új, nagy dolog előtt egy kicsit el kell vonulni pihenni, feltöltődni, hogy majd az energiákat megsokszorozva jöhessen a változás. Nagyon sokat tanulhatunk tőle.

Fekete Eszter az Etka-Jóga Erőgyűjtő Módszer oktatója

 

2015. május: Gergely Anna

„Szemléld szeretettel a tested....

Most kicsit mérsékelem a misztikus mondatokat, és durrbelebumm a lényegre térek:) és igen, önvallomás is van benne :)

Sokan kerestek meg mostanában, hogy nagy változást akartok. Felébreszteni a női esszenciákat, a valódi intimitást, a szakrális vágyat, nem túlzok, ha azt mondom, hogy felébreszteni vágyjátok az Isten-női részeteket Önmagatokban. Mert vannak jelzések....sok betegség, rendellenesség, házasságok ingadozása, félelem, terméketlenség stb. De ezzel együtt azt is tapasztalom, hogy van egyfajta türelmetlenség és a megoldást-készen-gyorsan-akarom-megkapni jelenség. A női vágyak, a vonzás, a sugárzás a zsigeri részünkből erednek, a méhünkből, teremtő, életadó forró ölünkből, és nem az elménkből, a pörgő intellektusból. Ezek a gyönyörűségek a belső mélységünkben lévő tágasságból, kincsesbányából érkeznek. De oda vissza kell találni, el kell jutni...és ez IDŐ. És változtatás. És tiszta szándék. És cselekedet...

Nemrég egy kliensem megrémült attól, hogy a célja érdekében tennie is illene valamit, nem is keveset. Nem kellene annyi húst és energiaitalokat fogyasztani, cigarettázni, hormonokkal tömnie magát, és vegyszereket használni (persze, ez a nulladik lépés....de vette az akadályt). Sokkal könnyebb lenne visszautazni az előző életbe, és feltárni az elakadást. Az a hírem, hogy a kettő nem választható szét. A női test és lélek együtt működik. Amíg a test mérgekkel tömött, addig a lelki tanítás nem tud úgy beérkezni, a zsigeri változás nehezebben indul el. Gondold meg, olyan mintha egy nagyon koszos, piszkos templomban ülne le valaki, és szeretné azt megtisztítani, hogy ragyogjanak az ablakok, hogy az isteni sugár körülölelje, de semmilyen eszközt nem hajlandó hozzá igénybe venni. Így nehéz lesz.... a fizikai tisztítással együtt jár a tanulás, az önmagamhoz való tiszteletteli közeledés, hogy igen, szánok erre időt és teret, és elmegyek a megfelelő programra, jógára, tanfolyamra, ami segíti a folyamataimat. Hozok egy döntést, hogy támogatom a testem és a lelkem a női újjászületés programban:)

De álljunk meg egy percre. Már itt az elején sokszor elakad az ügy....játsszunk egy kicsit. Most úgyis Pünkösd van, ünnepeljük a Szentlélek kiáradását, és a Szentlélek nem ismeri az általunk kialakított fizikai szabályokat.:)

A test a lelked temploma. Ugye ezt már sokat hallottad, nem mondok újdonságot. Azt is hallhattad, hogy amint bent úgy kint. Széppé kell alakítani ezt a testet, el kell adni magunkat nőként, ezért járunk a kozmetikába, fogyózunk stb. szolgáljuk a külcsínt. A belbeccsel ritkábban törődünk...csak ha valami baj van, mert tele vagyunk elvárással, teljesítménykényszerrel a testünk felé is. Igenis működjön tökéletesen, szolgáljon engem, amit én akarok...És ha máshogy reagál? Akkor elégedetlenséggel, csalódással vesszük tudomásul, hogy már megint fáj, nem sikerült, már megint van valami... Bekapkodjuk a pasztillákat és elmúlik. Hát....

Nem így van ez. Amit beengedsz a testedbe, az táplál Téged, testi-lelki-szellemi egységed felé vezető utadon. Ha erőszakkal készített táplálékot engedsz be, az erőszakkal „táplál”. Az étel mindig lelki is, nem csupán fehérjék és zsírok és mindenfélék egyvelege. Mindig energia is. Mint ahogy a tested sem „csak” összefüggő kémiai és biológiai rendszer, hanem a lelked lakhelye is.

Szaladj most a fürdőszobába, vagy egy nagy tükörhöz, és nézz bele. Mit látsz?

Ó igen, látom, hogy már megint lett rajtam 2 plusz kiló, és ráncosodom, és el kellene mennem gyantáztatni....Nézz bele még jobban...szemléld a tested szeretettel. Mint a házadat, fészkedet, amiben jó lakni.

Meglátom, hogy az a plusz ránc a homlokomon arról mesél, hogy az elmúlt időszakban sokat aggódtam, az anyagiak miatt is...látom, hogy a vállam feszes, hiszen sok a teher. Látom, hogy a mellem már nem olyan, mint lánykoromban, mert szoptattam sokáig, szívemből tápláltam a gyermekem... látom, hogy a hasam puha és lágy, így védi a belső szerveimet, meleg ölelésbe ágyaz, mert érzékeny vagyok. Látom a sok vágást a hasamon, a műtétek emlékeit, amelyek miatt már nem lehet természetes úton gyermekem. Megsimogatom őket, hiszen sok mindenre megtanítottak, és elindítottak az Úton. Látom, hogy a striák gyülekeznek a fenekemen...a várandósság ezzel is jár. Látom, hogy a combjaimon a narancsbőr tárolja a múltbeli rossz emlékeket, együtt a zsírral. Ideje feloldani az emlékeket, megbocsátani, és így a zsírkapszula is távozni tud. Látom a visszereket, a sok pörgés eredményeit. És folytathatnám....

Na, de nézz csak bele megint... most ne a kritikus elme szemével, hanem a szíveden keresztül.

És lásd, hogy milyen szép ez a templom.

A sok-sok év amit együtt töltöttem vele, alakított és formált rajta. A szemekbe beköltözött a megértés és az elfogadás csillogása, a játék kedvessége, az elmélyüléssel való barátság. Az arcon a derű és a szeretet is mosolyvonalakat épített. A pirosság gyönyörű tükröt ad, nem tudnék hazudni (nem is akarok), minden az arcomra van írva. Látom, hogy a sok női jóga, az életadás, a szakrális szerelem megélése, és a testen keresztül való tapasztalás és tanulás széppé, éretté tette az alakom, gömbölyűvé és erőssé, lággyá és izmossá egyszerre. Látom, hogy a karjaim mindig ölelésre készek, a kezemből sose fogy ki a simogatás, a hátgerincem egyenes és biztos kapocs ég és föld között, megtisztult energiacsatorna. Látom a lábaimat, amelyek kíváncsian visznek előre új tudások és tapasztalások felé, hogy a segítő hivatás még jobban kivirágozzon....

Ahogy folyik a Te saját beszélgetésed a Testeddel, simogasd meg a testrészeid, adj hálát nekik, ismerd el munkájukat... érintsd szeretettel a méhedet is, és érezd hogy az intuíciók onnan érkeznek. Bízz bennük. A nő lelki útja a mélységeken át vezet, a testben való tapasztalásokon keresztül tanít.

Tudom már, mi jó nekem. Igen, még aggódom...igen, meg kételkedem néha...mert most egyedül vagyok mindenre, de azt is tudom hogy semmi értelme. Ó igen, és pihenni is megtanultam, bár nem könnyű a káosz közepén:). És figyelni arra, hogy mik azok, amik valóban táplálják testem-lelkem. És megkeresni ezeket a dolgokat. Vagy engedni hogy rám találjanak. Megtanultam hálával és köszönettel fordulni a testem felé. Mennyi éven keresztül szolgált és meg fog is...együtt éltünk túl mindent... mennyi műtétet, várakozást, a szülést, válást, csalódásokat...és velem volt mindannyiszor amikor újjászülettem. A boldogságban, az önfeledtségben, a táncban, az örömben. Most is velem van...kitart mellettem. Támogat, megtart, engedi, hogy járjak a úton. Ha jelzéseket ad, azok is értem vannak, hogy figyeljek, hogy lássam meg valójában, mi az elakadás oka...hogy nyugodjak meg...ez egy komoly elköteleződés nekünk együtt. Kiválasztottuk egymást. Együtt vagyunk Egészek. Együtt tudunk fejlődni. Együtt tudunk simogatni, szeretgetni, segíteni, jelen lenni, gyógyítani...látni a csodákat, tapasztalni az áldásokat. Itt, ebben a világban, most...

Köszönd meg most a testednek, hogy Templom lehet az örökkévaló Lelked, a Benned lakó parányi isteni minőség számára, és engedd, hogy a testi és lelki részed összekapcsolódjon. Túl sokáig éltetek szétválasztva. Adj hálát és hozd meg a döntésed a változáshoz....összekötve Lelket és Testet, Istent és Embert. Szakralitásban élni, annyit jelent, hogy Istennel kapcsolatban élni.

Érzékeld, ahogy testi-lelki Egységed egészére aranyló fényzuhany áramlik, és kimos onnan minden előző elakadást, megtisztít és feltölt.

Engedd, hogy a lelked szentélyét elárassza a Fény.

„Amikor megszületünk, Isten ajándékoz minket a világnak. Amikor felébredünk a Fényre, mi magunk válunk ajándékká a Teremtő számára.” Dan Millmann

Lásd Önmagad azzal a szeretetteli szemmel, ahogy Isten néz Rád, tökéletes és gyönyörű gyermekére. Lásd hogy úgy szeret Téged, ahogy vagy. És elindulhatsz megkeresni Őt önmagadban:)

Áldott legyen Tested teljessége, Lelked végtelensége, Szellemed örökkévalósága.„

Gergely Anna – Holdvirág Szakrális Női Jóga Kör

2015. május 25. Pünkösd

 

2013. december - Gergely Anna

Lélek-labirintus

Az elmúlt hetek-hónapok sok változással voltak telítettek mindannyiunk számára, és ez még javában tart. Sokan fordultatok hozzám hasonló témakörben tanácsért, oldásért, és jómagam is szintén átélem ezeket a mély folyamatokat.

Kicsi fiam a napokban zokogva panaszolta, hogy ő nem szeretne iskolába járni. Ő nem szereti ezt az életet ahogy most él, a sok kötelességet és teendőt. Ő itthon szeretne lenni, a kályha mellett a kanapén és játszani, mesét olvasni és pihenni. A lelkem más utat szeretne választani- mondta. És milyet Áronkám? kérdeztem vissza. Azt még nem tudom., de másmilyet az biztos! 

Mindannyiunknak közös vágya, hogy lélekből fakadóan valódi boldogság után áhítozunk. A sokszor hiábavaló keresés és kutatás csak pillanatnyi boldogságmorzsákat szül, és utána újból elégedetlenek vagyunk, újból tele vágyakkal.

Ennek az az oka, hogy a Lelket, valódi állapotában, nem teszik boldoggá az anyagi világ ingerei és eredményei. Ezek hozhatnak pillanatnyi kielégülést és jóérzést a tudatunk számára, de mivel anyagi tartalmúak, nem teszik boldoggá a Lelket. Mert mi is a Lélek? Önmagunk azon parányi részecskéje, aki a szívben lakozik, aki Istentől származik, vele azonos minőségekkel bír, de parányi formában. Azaz lelki tudással teli, örökkévaló és örökkön boldog, valamint formája van: sat-cit-ánanda-vigraha. Sokszor annyira el van rejtve a valódi Lelkünk lényünk legmélyén, befedve az elme-intelligencia-hamis egó anyagi önazonosításaiban, hogy nem vagyunk képesek valóban érzékelni a Lélek finom tulajdonságait. A Lélek, beleszületve az anyagi világba, anyagi formát véve fel, önmagát az anyagi világ torz tükrében látja. Ez a Lélek tudatlanságából ered. Maga a Lélek örökkön tiszta, de az anyagi világba kerülve hatnak rá az anyagi energiák, és anyagi szempontból szemléli magát. A Lélek az aktív résztvevő az életben (purusa), az anyagi világ a passzív (prakriti), hatnak egymásra, ezért is kétpólusú ez a világ :) a Lélek túlzottan összekapcsolja a tudatát az anyaggal, elhomályosul a lelki látásmódja. De mivel eredeti helyzete sat-cit-ánanda, valójában sosem szennyeződik be.  Ezt Gaura Krisna dász, Jóga-szútra oktatóm a következő példával illusztrálta: hiába próbáljuk meg a levegőt befesteni. nem tudjuk, a fal, a ruhák megfesthetők, de a levegő nem. A lélek anyagi ruhái megfesthetők, de maga a Lélek nem szennyeződik be, nincs hatással rá az anyag.

A hamis önazonosításokkal azonban illúzióba kerül a Lélek, és az érzékszervek rabja lesz, az örök érzékkielégítés okozta pillanatnyi örömérzet rabja. Elveszik abban a hamis hitben, hogy tulajdonosként, élvezőként tekint az anyagi környezetre.

" A jóga egyes elemeinek megfelelő gyakorlása által eltűnnek a szívben lévő tisztátalanságok felragyog a transzcendentális tudás fénye és a jógi eljut a lélek és az anyag közötti különbség megtapasztalásához." Jóga-szútra, 2/28

Hogyan lehet a lelki látásmódot megtisztítani? 

Először is felismerjük hogy nem a test vagyunk, ez egy ideiglenes állapot, és valódi helyzetünk az, hogy örök kapcsolatban vagyunk Istennel. Majd tanulunk erről a kapcsolatról, transzcendentális tudásra teszünk szert, és ezzel párhuzamosan éljük, gyakoroljuk is ezt a tudást, hogy a lelki síkkal összekapcsolódva felébredjen a lelki látásmód, és megnyíljanak az emlékezés kapui. Ezzel egy időben csökkenni fog (erre irányul a gyakorlásunk egy része is) az anyagi világhoz való ragaszkodás. Végül visszatérünk eredeti helyzetünkbe, kiszakadva az élet-halál-élet labirintusából, és visszatérve Istenhez, a valódi, Felé irányuló, tettekben megnyilvánuló odaadás által.

Ez a tökéletes szabadság.

A fenti sorokat nagyon rövid és velős összefoglalónak szántam, amihez a tudást a Bhaktivédanta Főiskolán kaptam, ahol végzős jógaoktató szakos hallgató vagyok. Azon anyagi önazonosításom, hogy női testbe születtem, és tapasztalom a duális világot, hozzátesz ehhez a tudáshoz a saját tapasztalatom alapján. Innentől már nem tiszta tudás, hanem Anna hamis egója által árnyalt :)

Azt gondolom, hogy a minket ebben az életben körülvevő anyagi környezet nem véletlen, hanem a lelki fejlődésünkhöz szükséges lehető legjobb eszköz.

" A látott és tapasztalt világ természete és lényege csak az, hogy szolgálja a lélek céljait." mondja Patanjali a Jóga-szútra második fejezetében. (2/21)

Azért vagyok itt, hogy ebben a testben a lehető legjobban kiteljesítsem Istennel való kapcsolatomat.

Mint szabad akarattal rendelkező lélek, és mint Nő, mindig van választásom. Választom azt, hogy bízom az Isteni Elrendezésben, és engedem beáramlani a folyamatos fejlődést hozó körülményeket, a változásokat az életembe.

Választom továbbá azt is, hogy az utam a transzcendens felé örömmel legyen telített, és minden kis lépést élvezzek, tudva, hogy ez egy különleges kegy amit megadatik nekem (és mindenkinek, aki ezt választja és eköré rendezi a világát) ezen a Földön. Választom azt, hogy a női kiteljesedés útját járva, önmagamra és a többi emberre egyénileg is, a Lélek szemével nézzek. Választom, hogy bármikor belélegzem magam a Lelkem terébe, és onnan mozdulok, legyen az csend, szó, gyógyítás, jógagyakorlás, tánc, főzés, simogatás, bármi.

Választom, hogy mindig képes legyek így látni embertársaimat és önmagamat is. Választom, hogy engedem magamnak, hogy befogadjam a Lelkem üzenetét, tudósítását:) hogy milyen út a legjobb számomra a fejlődéshez. Választom, hogy bármivel is járjon ez, örömöt találok benne. Választom, hogy minden női szerepemben a teljességet élem meg. Választom mindezt azon áramlásban, bizalomban, elvárások nélkül, hogy tudom hogy minden énértem van. Választom, hogy lelkem templomát, a női testemet ápolom és szeretem, hogy a forma segítsen a tudás és a tapasztalás fejlődésében. Áldás :)

Gyakorlat: az Ünnepek során még jobban ráhangolódunk arra, hogy a Kapcsolódás a Lélek és Isten között a legfontosabb. Ezen út a többi Lélekkel együtt járhat:) : Kapcsolj be egy szép lazító zenét...helyezkedj el kényelmesen....engedd a tested nyújtózkodni, áramolni kicsit, mielőtt belesimulnál egy stabil ülőhelyzetbe...Kezdd el mélyíteni a lélegzeted, és a kilégzésekkel engedd hogy minden feszültség eltávozzon a testedből. Sóhajts bátran párat, ha jólesik. Majd a lassú mély légzésekkel érezd ahogy a tested feltöltődik nyugalommal és energiával. Majd vidd a kezed a szíved alatti területre, a szegycsontod végén lévő kis bemélyedéshez, ami az indiánok szerint a szakrális szív tere. A lélegzeteddel kapcsolódj ehhez a helyhez, a szívedhez, a Lelked lakhelyéhez, és ennek bejáratához, ehhez a kis kapuhoz :) lélegezd be magad ezen a kapun...ha bármi elakadást tapasztalsz, csak lélegezd ki :) és a lélegzeted áramával könnyedén suhanj be a Szíved terébe. Pihenj meg itt, ebben a Szentélyben, érezd hogy minden rendben van, Benned és körülötted is. Nyílj meg a belső nyugalmas csendből Feléd áramló összes üzenetre, akár képekben, akár érzetekben, akár szimbólumokban érkeznek. És csak lazíts pár percet.....majd ugyanezen az úton, a lélegzeteddel, juttasd magad szépen fokozatosan vissza a mindennapokba. Engedj Magadnak pár perc átmenetet, és újra lélegezd át Magad, mozgasd át Magad, és tudatosítsd a változásokat.

Ugyanezt a pároddal is megteheted. Először a saját szíved terébe lélegezd be Magad a fent leirt módon, vagy bármilyen más módon, majd onnan képzeld el a kapcsolódást bármilyen, Számodra pozitív tartalmú kép vagy szimbólum segítségével. Társad ugyanígy Rád hangolódik. És csak pihenjetek meg ebben a közös, megszentelt Térben. Gyönyörű önmagatokra és egymásra hangolódást kívánok :)

 
2012. márciusi hírlevél - Jakab Zsóka
 
"Az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, aki most vagyok!" (Rapülök)
...az a naiv, álmodozó kislány, aki mindenben és mindenkiben csak a jót látta, és aki szívből tudott örülni mindennek...aki a kertben, a diófa tetején érezte magát igazán otthon...akinek nemcsak a szülei és testvérei, hanem az összes szomszéd és a környék összes kutyája, macskája a családját alkotta...és aki Erdélyből elindult a nagyvilágba "szerencsét próbálni".
Igazából egy cél vezérelt az utamon, hogy megismerjem a nagyvilágot, hogy minél többet lássak és tapasztaljak.
Amire vágytam, azt elértem: sok munkával sikeresnek mondható karriert futottam be (mellékesen mindezt megfűszereztem egy kis stresszel, betegséggel), a megálmodott kertes ház is felépült (igaz, hogy adóssággal, így megtapasztalva a nélkülözést és a létbizonytalanságot), a családdal bejártuk a világot, de azt a harmóniát, amit a diófa tetején éreztem, sehol sem találtam.
A jelekre sokáig nem figyeltem: a stressz, a frusztrált állapot, az elégedetlenség, az időhiányból adódó állandó kapkodás végig kísérték napjaim.
A kisebb-nagyobb betegségek, az autóbaleset már elgondolkoztatott...éreztem hogy valami nincs rendben.
Elég volt csak elhatározni, hogy én ezen változtatni szeretnék és szép lassan szinte egyik napról a másikra visszatértek az apró örömök, felbukkantak a régi barátok, ismét felfedeztem a párommal együtt a természetjárás örömét, a művészetek, a zene szépségét és nem véletlenül ismét rátaláltam a jógára és a jóga által egy új életfilozófiára.
A mostani divatos kifejezéssel élve, elkezdtem "bevonzani" a jó embereket, új barátokra tettem szert, ők azok, akik most segítenek fejlődni, tanulni és megszabadulni az évek alatt rám rakódott kosztól.
Tudom, hogy sokat kell még magamon dolgozni, hogy ismét megtaláljam magamban azt a tiszta, ártatlan gyermeket, aki egykor voltam.
Most itt állok 15 év munka és hányódás után ismét "szabadon", tapasztalatokkal, élményekkel  felvértezve és erősen él bennem a vágy, hogy valamit én is adjak az embertársaimnak.
Mit tudnék én Nektek adni?
Hát elsősorban a mozgás örömét, ami a jóga nyújt, a szeretetet, amit érzek mikor belépsz a terembe, figyelmet, hogy ne árts magadnak és segítséget, ha jelzed, hogy szükséged van rá.
Gyertek el hozzám jógaórára vagy masszázsra vagy csak egy kis beszélgetésre és keressük meg együtt a bennünk lakozó igaz valónkat.
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
(Wass Albert)
 
Először is arra kérlek meg benneteket, hogy lassítsatok le egy kicsit, lélegezzetek mélyeket és nézzetek körül...mert minden, amire szükségünk van, az itt van velünk és itt van bennünk. Minden illúzió és mi hívjuk életre a rosszat, de a jót is!
"Mert az ember - egyre inkább azt hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja örizni lelke egy zugában az örök gyermeket". (Márai Sándor : A bűvész)
 
Jakab Zsóka, gerincjóga oktató 

 

Bölcsességek a kanapé zugából (Légrádi Verus, 2012 január, kismama és babás jógaoktató)
 
„Talán ismered az öreg tanító meséjét, aki teát tölt tanítványának, amikor az megérkezik. A csésze már megtelt, amikor ő még mindig tölti, aztán a tea kifolyik az edényből, bele a tálkába, onnan az asztalra, onnan a földre … A tanítvány rémülten kérdezi:
- Mester, miért teszed ezt? Hát nem látod, hogy pocsékba megy ez a kiváló nedű?
- Épp azért teszem, hogy észrevedd – válaszolja az idős bölcs. – Amíg az elméd tele van mindazzal, amit idehoztál magaddal, addig a tanításom „nem fér bele”. Legyen bármennyire értékes is, nem jut el hozzád, mert nincs számára hely, egészen addig, amíg elmédet ki nem üresítetted.” (forrás: igazabolszerelem.hu)
 
12 évet dolgoztam a rendezvényszervezés, a kommunikáció/ pr területén, még szóvivő is voltam egy nagy állami vállalatnál. És kezdtem érezni, hogy elég a sok főnökből, az állandó határidőkből és változó elvárásokból. Jött sok jelzés, elég, lassíts, figyelj befelé, keress új vágyakat, célokat. Ez egy éve történt. Azóta több olyan jógaoktatói és személyiségfejlesztő tréninget végeztem el, amivel több lettem, jobb ember és egészen más életcéljaim vannak.
 
Kérdésem, hogy Te is érezted-e már, hogy valami nagy (vagy kicsi) változást szeretnél az életedben, elindulni egy másik úton?Sikerült? Végigfuttattad a programot? Célkitűzés, pontos tervezés, megvalósítás, a siker és öröm megélése, feldolgozása, a tapasztalat elraktározása. Hisz minden apró siker erősíteni fogja az önbizalmadat, fejleszti a személyiséged. Lehet egész apró cél is, mind-mind hasznos lesz, hidd el. Próbáld ki, személyes tapasztalatból javasolom és írok egy-két saját élményt:
 
Már több hónapja fennállt egy konfliktushelyzet egy barátommal, és csak húztam-halasztottam a telefonhívást, úgy gondoltam ő jobban megsértett engem, mint én őt. Persze mindenkinek a maga sérelme a legnagyobb. Egy nap erőt vettem magamon, felhívtam és átbeszéltük a helyzetet. Kiderült számomra az ő sérelme, ő is megértette mivel bántott meg engem, elnézést kértünk egymástól és mindketten megkönnyebbültünk. Érdemes volt hosszú hónapokig halasztgatni a megkeresést? Egyszerű válasz lenne a nem, de valószínűleg megérleltük a lelkünket és a problémát is, vagy egyszerűen akkor jött el az idő és a lelki erő a helyzet megváltoztatásához, megoldásához.
 
Másik történet, ami eszembe jutott:
Későn tanultam meg úszni, szinte a főiskola alatt, önszorgalomból. Valahogy anyukám nem sportos alkat, és inkább a „Tanulj fiam!” mindig fontosabb volt. A nagymamámék a Velencei-tónál minden nyáron megpróbálkoztak, de a végső eredmény mindig elmaradt, vagy a nyaralás ért véget vagy elromlott az időjárás.
Szóval felnőtt koromra megtanultam úszni, ami azt jelenti, hogy kb. 25-50 métert tudok úszni egyfolytában, és utána megállok pihenni. Azonban ez a csekély tudás nem hozta magával a vízbiztonság érzetét. Amikor mélyvíz közelébe kerültem, jött a gyomorgörcs, a félelmek; nehogy víz menjen az orromba, meg nehogy begörcsöljön a talpam, stb., stb., szóval kerültem az ilyen helyzeteket hosszú évekig.
Aztán egy egyiptomi nyaraláskor, mikor elámulva a Vörös-tenger csodálatos élővilágától, egyre nőtt a vágy, hogy be kéne menni azzal a fránya szemüveggel és pipával a mélybe, hisz ott még több, még szebb halat láthatok. És igen, lassan, fokozatosan meggyőztem magam, hogy nincs baj, meg tudom csinálni. És minden nap egyre több időt (percet) lebegtem úgy a sós vízben, hogy nem ért le a lábam. Boldog voltam, hogy részese lehetek azoknak a csodáknak és rettentő büszke magamra, hogy átléptem saját határaimat.
 
Azt tudom tanácsolni: merj bátor lenni, merj célokat kitűzni és azokat megvalósítani. Nincs mit veszítened, csak nyerhetsz, kicsi siker, nagy siker, mind-mind összeadódik.
 
És még egy bölcsesség: „A jóga megtanít arra, hogyan nézzünk szembe önmagunkkal félelem nélkül, hogyan éljünk a jelenben, és hogy úgy tudjuk az eseményeket elfogadni, ahogy azok jönnek. A gyakorlás eredményeként nemcsak a testi, a lelki és a mentális életünket könnyíthetjük meg, hanem a lehetséges problémákat is higgadtan tudjuk majd kezelni, mivel belső erőnk megsokszorozódik.”
 
Boldog új esztendőt kívánok: Légrádi Verus, kismama, babás és gyermekjóga oktató 
 
 
Immunrendszerünk védelme és a jóga - 2010 februári hírlevél
 
Az év eme szakaszában már sóvárogva várjuk az új tavaszt, a frissességet, a természet és önmagunk kivirulását is. Ilyenkor nyitottabbak lehetünk az új élmények befogadására...ismerkedjünk meg most a jógával közelebbről!
A jógázás kellemesen átmozgató, nyújtó, relaxáló hatásairól már bizonyára sokunknak van szép élménye. De vajon tudjuk-e, hogy ezek a többezer éves rendszerbe foglalt testi és mentális gyakorlatok milyen átfogó hatással bírnak?
A jóga nemcsak mozgásforma, bár a jógaórák igényes felépítettségében megtalálhatóak a test erősítését és hajlékonyságát fokozó gyakorlatok, amelyek izmainknak, ízületeinknek és koncentrációs képességünknek is jót tesznek. A testtartás korrekciói, a gerinccsavarások, az egyenletes, ellazult állapot emésztésünket is kedvezően befolyásolják, serkentik a vérkeringést, kiválasztást, méregtelenítési folyamatainkat, a gyakorlatsorok nem megerőltetően mozgatják át egész testünket, a mélyrelaxáció (jóga nidra)  pedig felér akár több órás alvással is. De ami az immunrendszert illeti - ebből a szempontból kiemelném a jóga stresszoldó és kiegyensúlyozó, energetikailag feltöltő szerepét, amit leginkább most a légzőgyakorlatokra, a pránájámákra fókuszálva szeretnék bemutatni.
 
Már csak az az egyszerű és majdnem bárhol kivitelezhető tevékenység, hogy friss levegőn ellazultan, lassan és mélyen, folyékonyan lélegzünk, elképesztően nyugtató lehet. És ez nem is csoda, mert a jóga tanítása szerint a prána, azaz az életerő egyik fontos befogadási formája a levegő, a légzés (még az ételek, valamint a csakráinkon keresztül beáramló energiák révén jutunk ehhez az elevenítő erőhöz ). Mindhárom fő forrást befolyásolhatjuk, ha figyelünk rájuk. A légzésünket optimalizálhatjuk, az ételeinket megválogathatjuk, és energetikai rendszerünket is áramlóbbá tehetjük már csak azáltal is, hogy milyen gondolatokat forgatunk a fejünkben.
A légzésünk természetes folyamat, automatikus, és sajnos legtöbbször felületes. Pedig ha mélyebbre nézünk, ez a minden pillanatban megtörténő folyamat gyönyörű és szimbolikus, és testi-lelki csodálatos 'apparátusunk' együttműködése. Ahogy lélegzünk, energiapályáinkon áramlik az élet, ebből fakadóan a mozgás, a gondolatok. Étertestünkben finom energiapályák, nádik sokaságán pezseg és lüktet az energia. Ezek közül három legfontosabb a Pingala, Ida és a Szusumna nádi. Észlelhetjük légzésünkön keresztül a finom egyensúlyt, az elengedés-befogadás ősi ritmusát, a természettel való együttrezgést, az örök ciklikus köröket. A két első nádi megszemélyesíti a Nap-Hold, Shiva-Shakti, Férfi-Nő aspektust...az örök Jint és Jangot. Ezek tökéletes harmóniáját sokféleképpen elérhetjük, számos relaxáló, meditációs folyamattal, de most egy nagyon egyszerű légzőgyakorlattal szeretném, ha megpróbálkoznánk. Figyeljünk magunkra, erre a folyamatra, a testérzetekre, tudatosítsuk magunkban a gyarkorlat közben, hogy milyen változások zajlanak bennünk - egyszerre résztvevőként, aktívan, és megfigyelőként, passzívan is jelenlehetünk, a két aspektus így is összefonódik.
  
NADHI SODANA PRANAYAMA - váltott orrlyukas légzés:
Laza, kényelmes ülésben helyezkedjünk el. Néhány percig összpontosítsunk a normál légzésünkre. Majd tegyük a jobb kezünk mutató és középső ujját a szemöldökközpontra, és hüvelykujjunkkal, oldalsó nyomással zárjuk el a jobb orrjáratot. Most az Ida nádit aktivizáljuk. Lélegezzünk mély hasi légzéssel 20x, csak a bal orrjáraton keresztül és figyelmünket tartsuk a légzés folyamatán. Majd engedjük le kezünket és figyeljük a testérzeteket néhány normál légzés erejéig. Majd ugyanebben a kéztartásban ( pranajama mudra ) zárjuk el a bal orrlyukat, és csak a jobbon keresztül lélegezzünk nyugodtan, szintén 20x, így a Pingala nádit erősítjük. Majd pihenjünk meg, ismét fókuszálva a változásokra.
A Nadi Sodana tisztítja a légutakat, és a mély légzés révén oxigénnel dúsítja a vért, edzi a légzőszerveket, kiegyensúlyozza az idegrendszert.
 
Kiegyensúlyozottságunk kulcsfontosságú immunrendszerünk, és boldog mindennapjaink szempontjából. Számtalan útja, módja van, hogy ezt elérjük. A középpontunkban levés, az örömteli belső nyugalom megtalálása biztos egész-ségi alapot is ad. Szeretteli megnyilvánulásaink visszajutnak hozzánk. Így a pozitív erők áramlása akadálytalan, és ez mintegy védőburokként erősíti immunrendszerünket is, és napfényessé  teszi mindennapjainkat.
 
Kívánok Nektek harmonikus tavaszváró napokat!
  
 
DUALITÁS-EGYSÉG - 2010 február
 
Az utóbbi napokban rengeteg elgondolkoztató impulzus ért, és ezt esszenciálisan próbálom most átadni Nektek.
Olyan szűkebb és tágabb környezetben élünk, amit áthat a két pólus ellentéte. A kívül-belül, lennt-fennt, közel-távol, sekély-mély, egység-különállás, férfi-nő, Shiva-Shakti, stabil-áramló, apály-dagály, fehér-fekete, vonzás-taszítás, és még sorolhatnám...a két végpont egy hatalmas területet fog közre, a végtelen kombinációk terét. Mindannyian egy egyedi, különleges formában egyesítjük ezt a rengeteg energiaformációt...és pont ez az egyediség adja megismételhetetlen különbözőségünket. Ami csodálatos! Számomra a Jin és a Jang közismert rajza szemlélteti ezt legszebben. A pozitív pólusban is ott a pici ellentettség, a negatív pólusban is ott van, ezáltal válik teljessé. Két teljesség összefonódása csodás távlatokat nyit meg, miközben a felek különállóan is áramlóak és szabadok. 'Ami fenn Isten, az lenn a Szerelem' -olvastam nemrég, és teljesen együttérzek ezzel az állítással. És most nem kifejezetten a szerelem klasszikus ködére gondolok. A Szerelem energetikájának egy része a társkapcsolatban megélt gyönyörűség, de bővíthetjük a kört: a Szerelem az áradás, hinni magunkban, képesnek érezni magunkat mindenre, határtalan kreativitás és alkotás, az új dolgokra nyitás, mozgás, tánc, jóga, felszabadultság, termékenység, összekapcsolódás, de elvonulás is, közös élmények és feltöltődés, de egyéni folyamat is.
A születésnapomra egy tréninget kaptam ajándékba, és az ott megélt gyakorlatot szeretném, ha Ti is megismernétek: képzeljük el, mi lenne, ha a mellettünk ülő párunkat először látnánk. Nézzünk rá így! nem felidézve a régi képet, amikor beleszerettünk, hanem MOST - igazán, szeretettel nézzük őt kicsit, nézzük az arcát, a vonásait, a szeme csillogását! feledkezzünk bele....és érezzünk rá...mit érzünk? milyennek érezzük? érezzük benne az erőt, a lágyságot, az odaadást, a gyengédséget, a harmóniát, a tüzet?...bármit...negatívat is érezhetünk...és mondjuk el egymásnak, amit látunk...csodás ajándék ez egymásnak. És megsúgom Nektek, hogy ez egy TANTRA gyakorlat :)
Az egy-séghez önmagunkkal és a világgal a kulcsot most az önismeretben és az önfejlődésben látom. Az ebben rejlő öröm, de szomorúság is számomra értékes megtapasztalás. Úton lenni boldogság.
Örülnék neki, ha megosztanátok velem gondolataitokat, számotokra mit jelent az egy-ség fogalma...és milyen élményeitek kötődnek hozzá. Előre is köszönöm a bizalmat!
 
GYAKORLAT: VIPARITA KARANI ÁSZANA
vagy: lábat a falhoz helyzet. Szintén egy egyszerű, de szokatlan testelhelyezkedésről van szó, amit talán ösztönösen is gyakorolunk fáradt lábbal a nap végére, vagy kismamaként amikor lábaink kissé megdagadhatnak.
A gyakorlathoz szükséged lehet egy segédpárnára ( összehajtogatott takaró is jó) de anélkül is kivitelezhető. Keress egy szabad falfelületet a lakásban ( sokszor ez a legnehezebb :) ) ahol kényelmesen el tudsz helyezkedni, feküdj takarón vagy jógaszőnyegen. A derekadat a lehető legjobban told be a fal szögéhez, hogy a derekad es a lábaid ugyanúgy derékszöget zárjanak be, mint a fal. Fontos, hogy a derekad ne emelkedjen fel, told le vízszintbe, ha nem megy, jöhet a henger-takaró:) Kezeidet pihentesd magad mellett, és ha szükséges, fejed alá tegyél pici párnát. (sajnos a kép beszúrásával nem szimpatizált a yahoo....) 
Ha tudsz, érdemes legalább 10 percet eltölteni így. Kellemes zene, lágy fények segíthetik az ellazulást, de akár olvashatsz is! mivel a véráram iránya megfordul, a lábakból a fejbe áramlik, nő az arc (hölgyeknek szép bőr!), az agy vérellátása, az információk könnyebben beépülnek, akár ismételgethetjük szankalpánkat is így ellazultan, máris sokat tettünk magunkért, testi-lelki szinten! Ha már felfrissültél, gömbölyödj össze és így gyere ki a pozícióból, majd végezz előre-hátra ringatózást és macskapózt gerinced rugalmasságáért.
 
 
'Míg végzettel vívó férfi-erő vagy: 
a teremtés sétáló palotád. 
Míg verőfényt s vihart hordozva nő vagy: 
a mindenség hullámzó nászruhád.'
 
Weöres Sándor
  

 

Női energiák a jógában- 2010.március
 
Nagy feladat most erről írnom Nektek, főleg, mert szeretném mindazt átadni, aminek megtapasztalása elején járok...és ez az út bármilyen hullámzó is, egyúttal mélyen elgondolkoztató, inspiráló és felszabadító is.
A szanszkrit Jóga szó egységet, egyesülést jelent, hétköznapi értelemben a test, a tudat és az érzelmek egyensúlyba hozását, illetve ezek harmonikus egységét, ezért is oly fontos, hogy beépítsük mindennapi életünkbe. Olyan módszer, ami hozzáfér az emberi test, a lélek és a szellem mélyrétegeihez. Célja, hogy az elme és az érzelmek lecsendesítése által, megszabadulva a felesleges zavaroktól és fájdalmaktól, létrejöjjön a test-szellem-lélek tökéletes egysége. Már ez is egy jó kiindulópont, és mindannyian talán ezt szeretnénk átélni, megtapasztalni, hogy milyen az, amikor tökéletes egy-ségben, és a jelent tudatosan átélve éljük életünket.
Számomra a Jóga ezen kívül elsődlegesen azt is jelenti: Kapcsolat. Kapcsolatban lenni - önmagammal, érzésekkel, gondolatokkal, testtudatossággal, mert ezeket az érzékeléseket elmélyíti a jóga gyakorlása. Mivel minden összefügg egymással, a fizikai összerendezettségem hatással van a lelki-szellemi megélésekre: tág teret nyit az önfejlődésnek a Jóga útja.
Nekünk, nőknek, rengeteg kibontakozásra van lehetőségünk, adottságunk. A kezdet: az elfogadás. Elfogadni női lényünket, ami teremtő, élet-hordozó, odaadó, szeretetteli és gyengéd, ölelő és eleven, intuitív és eredendően bölcs - misztikus és ősi erőnket, ciklusainkat, hullámzásainkat. Van lehetőségünk megélni ezek spirituális örökségét is, és egyre több eszközünk arra, hogy a 'zabolátlan természeti asszonyt' felébresszük magunkban, teret engedjünk neki lelkünkben. Lehet jógával, tánccal, énekkel, szerelemmel...vagy akár ezek és még sok más kombinációjával.
Női energiáink áramlóvá tételére a speciálisan kialakított női jógának sok gyakorlata van, ezek jó része a medence területére összpontosít. Ez a terület többszörösen is fontos: a gyönyör kapuja, az élet bölcsője és az önbizalmunk Napfonata is itt található, a kreatív vénuszi erőnk a petefészekben, befogadó Holdunk a méhünkben, és ott az összekapcsolódás mindenhol, a csodálatos ritmus, ahogy testünk jelez, ha figyelünk rá. A női jógán ön-tudatosságot is gyakorlunk, határaink észrevételét és tágítását, de elfogadását is. Női központunk energetizálása felébreszti erőnket, felszabadítja érzékeinket, érzékelésünket.  Így számomra a Jóga gyakorlata az a női ösvény, mely belső szabadságunk, az egészségesebb, örömtelibb és felszabadultabb, lelkesebb női életünk felé vezet bennünket.
Mi nők csodálatosak vagyunk! És ezt sokszor nem is tudatosítjuk magunkban. Női erőink
áradóak, hullámzásaink, Hold-napjaink, intuíciónk, ösztönösségünk, játékosságunk, teremtésünk és befogadásunk energiái sokféleképp teret kaphatnak. A táncot ezért is fontosnak tartom. Gyönyörű útja a felszabadulásnak, szenvedélyességünk megélésének, lágy, de mégis erős…kedvencem a NIA tánc, ami komplexen ötvöz magában sokféle technikát, szabad és könnyen koreografált táncot, tai-chit, jógát, harci elemeket, lazítást, összekapcsolódást, hihetetlen energetizáló és sokszínű tánc, testi lelki megújulást jelent!
Nőiségünk megélése kreativitásunkkal nagymértékben összefügg. A csakrák rendszerében a torokcsakra, a kommunikáció összekapcsolódik a szexcsakrával, ami szakrálcsakra néven is ismert, és ami egyes irányzatok szerint a petefészekben székel. És mennyi mindent jelent ez az elnevezés! Szakrál-szent. Minél felszabadultabbak vagyunk, és tisztában vagyunk magunkkal, elindulunk ezen az úton, egyre bátrabbak, merészébbek, játékosabbak, és élet-élvezőbbek leszünk, a kreatív ötleteinket jobban megvalósítjuk, női erőnknek teret engedünk, érzéseinket merjük kommunikálni…
A  jóga, a tánc, de bármely önismereti út elvezethet belső értékeink, a lelkünk mélyén őrzött női kincseink birodalmába és felébreszti a bennünk szunnyadó erőt-, de mi vagyunk azok, akik utat engedünk e belső folyamat kibontakozásának, a belső növekedésnek. Életünk problémáit, a nehézségeket és az azzal járó feszültségeket nem kerülhetjük ki, de megtanulhatjuk ezeket kezelni, így felfedezett kincseink nem csupán a magunk, hanem mások számára is ajándékok lesznek, mi több, mi magunk válunk ajándékká és ekkor feltárulnak előttünk női életünk spirituális vonatkozásai, feladatai, motívumai, öröksége is.
Örömteli utat kívánok minden Nőnek!
 
 
A nő(i) természet - 2010. április
 
…vagy a Természet és a Nő, a Természeti Asszony, a természetes nő, a saját női természetünk… több jelentéstartalmú összekapcsolódást jelez e két szó egymáshoz illesztése. Vajon azért, mert tulajdonképp nem is különböznek? A Nő és a Természet – egy?
Földanya, Mother Nature, Gaia, Terra, Pacha Mama, Nagy Istennő, Szent Tehén, Magna Mater -csak néhány az ősi kultúrákban tisztelt Anyaistennő elnevezéseiből. Az Anya, a Föld - megfoganás és teremtés, táplálás és növekedés, aratás és elmúlás, pihenés majd újjászületés…a Természet rendje szerint.
A nő az élet eredője, és fenntartója, ciklikusan járja köreit, ahogy a természetben az évszakok követik egymást. A természet szétválaszthatatlan egysége, mint az élet és a halál, a teremtés és a pusztítás ellentétpárja egyesül az Anyaistennő alakjában. Attribútuma a kagyló, a víz, a barlang, az edény, a Hold, a virág, a bőségszaru, a gabona, a harang, a gyümölcs, a termés… A virágzó, termő fák, ágak, valamint a hegyek, amelyekből az éltető források, patakok erednek, szintén utalhatnak rá. Szimbolikája az elemek közül a víz és a föld - úgy a termő, mint a pusztulás után mindent elnyelő anyaföld is - jelentéseihez kapcsolódik.
A Víz és a Föld - az áramlás és a nyugalomban levés, a folyamatosság és az állandóság, a kiszámíthatatlanság és a biztonság – a Nő lényének alapvető ambivalenciáját jelképezik. Így alkot teljes egészet…így sokszínű, sokoldalú, mindig más csillogását mutatva a drágakőnek, ami ő maga, a természet kincse.
Számomra a Természet és az Ember ( legyen az férfi avagy nő ) összefüggése a megújulás állandóságát jelenti…a folyamatos, örömteli változást. Az az ősi ösztön, ami a Föld gyermekeiben élő és eleven – gondoljunk itt növényekre vagy állatokra, valóságos vagy mitológiai lényekre – bennünk is ott rezeg. Sokszor nem érezzük, de intuitívan mégis halljuk halk szavát…amikor képesek vagyunk kitekinteni a mindennapok köreiből, és meglátni a virágok csodáját így tavasszal, vagy elgondolkozni, hogy a Természettől elszakadt lényünk mégis mennyire együtt lüktet az élet folyamatosan változó és mégis állandó ritmusával…hogy a földet mozgató és megújító erők mennyire mozognak bennünk is, a mindenütt jelenlévő szinkronicitásban.
Az írásra készülődő gondolatokkal a szívemben, ma délután kisfiammal egy világatlaszt nézegettünk. Rácsodálkoztam a Föld ábrázolására, a keresztmetszeti rétegekre, a belső központi tűzmagtól az éteri levegőszintekig, a fokozatosan alakuló és végül számtalan formában megjelenő tájakra, az élet milliónyi formájára és kifejeződésére. Tudjuk már, hogy testünk energetikailag is több rétegből épül fel, a fizikai síkoktól az auráig és még azon túl, a testi szintektől a lelki, szellemi szintekig.  Tudjuk, hogy az energiaáramlások gócpontjain, a csakrákon keresztül összeköttetésben vagyunk a különböző minőségekkel. Gondolhatunk a belső tűzre, mint a Föld mélyében fortyogó magmára…gondolhatunk a finom tökéletességre, ahogy testünk minden porcikájában és sejtjében leképeződése valami magasabbrendű, szellemi összhangnak…miként bolygónk is. Gondolhatjuk akár, miként a Gaia-elvben, hogy a Föld és a rajta élők nem különálló individuumok, egymástól független létezők, hanem folyamatos kölcsönhatásban lévő, egymásra gondolati és érzések útján is ható élőlények. Gondolhatjuk, hogy egyek vagyunk a Földanyával, a Természettel…egymással, mindenkivel…és legfőképp magunkkal.
Egységben lenni a külső és belső önmagammal, hidat építeni a kint és a bent között…nyugalommal és pozitív hittel szemlélni és átélni a változásokat…magunk lenni a változás…az Átváltoztató. Megélni a végleteket a születés és a halál között…és megélni a köztes állapotokat. Megélni a változások szélörvényében a hurrikán belsejében lakozó csöndet, majd együtt sikoltani, eggyé válni a viharral…átélni a szellemi átváltozást, a fejlődő-feloldódó átváltozást, a megtartást-megszabadulást…megélni saját varázslatos, ellenállhatatlan személyiségjegyeinket. A Természet önmagát kibontó rendje során átélni önvalónk kifejezésének szerepeit, a lelki átnemesülést az életkörön keresztül.
Élet-teljességünk ösztönvilágának mélysége és szellemiségének magassága csodálatot rejtő varázslat: ’az űr nagysága, fénye összehúzódva bújt élő szirmok közé ’.
Annyi mindent lehetne írni még…mindenkit buzdítanék arra, hogy saját magában tovább, vagy újragondolja ami megérintette… Fontosnak tartom azt is, hogy a megtartó gyökereink és a felemelő, reptető szárnyaink ereje egyensúlyban legyen...hogy legyünk saját testünkön keresztül kapcsolattá ég és föld között. Így most a havi jógagyakorlatként a Fa tartást ( Vrksasana ) javaslom. ’Élni egyedülállóan, szabadon, mint a Fa, és testvériesen, mint az Erdő’ - mondja a gyakorlathoz kedves jógaoktatómJ. Ez a testhelyzet javítja az egyensúlyérzéket, segít kialakítani a testi-lelki kiegyensúlyozottságot.
Kiinduló helyzet: alapállás (Tadasana), azaz egy egyenes, medencét előrebillentett, vállat hátracsavart, állat behúzott, teljes talpon való állás. A testsúlyt lassan a bal lábra toljuk, megtartva a kiegyenlített, statikus állapotot. Aztán lassan felemeljük a jobb lábunkat és felhúzzuk egészen addig, hogy a sarok a belső combtőhöz támaszkodjon. Majd két tenyerünket üdvözlő kéztartásban mellkas előtt összeillesztjük a szívcsakránknál. Belégzés közben nyújtózkodunk felfelé... a légzés folyamatos, tekintetünk egy pontra szegeződik. Lazítunk és figyeljük a testérzeteket, majd a gyakorlatot a másik lábbal is elvégezzük. Időzzünk el gondolatainkkal eme gyakorlat gyönyörű szimbolikájánál is!
Sok szeretettel kívánok harmonikus, örömtelien virágzó napokat:
 
"Én vagyok a vaskos törzs, a virágfakadás, 
rajtam újulnak mindenek.
Én vagyok a termőföld, eső-járta és meleg
bennem szánt az eke éle."
 
Az idézetek Weöres Sándor tollából valók. 

 

Szerelemben és családban élni....2010. május
 
...lehetséges ez együtt? erről szeretnék most írni Nektek. Nagyon személyes leszek, de ezt nem lehet másképp...és bevallom már az elején, hogy nekem ez első nekifutásra nem sikerült...a tapasztalatok és az átélések viszont érettebbé és remélem bölcsebbé is tettek, új fejlődési utakat, lehetőségeket kaptam...
A Szerelem fogalma annyira sokrétű...néhányunknak az elvakult szerelembe esés hónapjait jelenti csak...a hormonok összjátékát és a hatalmas vágyat, ami sokszor pont olyan sebesen elmúlik, mint ahogy beköszöntött. Ezért lehet az, hogy néhányan talán el is utasítják a Szerelmet, mert úgy érzik, olyankor nem önmaguk, és hamis illúzióban élnek.
Én úgy érzem, hogy a Szerelem az igazi Önvalónkhoz ad egy csodálatos utat, ha ezt éretten és  tudatosan, önismerettel és egymásra figyeléssel éljük meg. A Szerelem a világot teremtő hatalmas kreatív energia...ami mozgásban, és folyamatos megújulásban tartja a teremtett világot és annak minden teremtményét. A Szerelem a vágyódásból származó energia, a Szerelem az ötlet és a megvalósítás, a Szerelem a kiáradás és a befogadás, a Szerelem a fogékonyság és változás....amikor bármiben képesek vagyunk meglátni az egyedi szépséget... Számomra a Szerelem egy komplex érzés, ami nem  csupán a klasszikus értelemben vett kapcsolati szerelemre hat ki, hanem az egész életünkre, személyiségünkre.  
A Szerelem állapota élvezetes kulcs önmagunkhoz. A Szerelem flow, a Szerelem transz, és minden síkja az. A Szerelemből fakadó összekapcsolódás a tantra szerint út a spiritualitás felé, a Szerelem testi-lelki-szellemi szinten való át- és megélése út ahhoz, hogy önmagunk mély és magasabb rétegeit megtapasztaljuk és átérezzük.
A Szerelem tánca az, ami a statikus férfi Shiva energiát athatja a teremtő női Shakti energiával, és mozgásban tartja a világot.
Ebből fakadóan a Szerelem komplex állapota lehet állandó a változasban - mert egy állandó dolog van, a változás, ahogy a bölcsek mondják...
Amíg gyermekáldásra vágytunk, azt gondoltam, a babavárásnál nincs szebb Szerelem-állapot. Ha két ember annyira szereti egymást, hogy az a szeretet egy új életet teremt, az a legcsodálatosabb megvalósulás. Minden babaváró Anyuka olyan volt számomra, mint gyönyörű bizonyíték a Szerelem erejére....és hálás vagyok, hogy én is átélhettem ezt a csodát.
Arra, hogy mi történik a baba megszületése után a párkapcsolattal-nos, ezen nem gondolkoztam, annyira lefoglalt a babavárás öröme. Sokan megállunk a tervezésben a szülés és a szoptatás témakörénél, és nem gondolunk párkapcsolatunk értékes virágjára, nem készülünk fel arra, hogy a kapcsolat is változáson megy át, és nekünk is változnunk érdemes, hogy szülőpárként is szerelmesekként vonzódjunk egymáshoz. A megváltozott kapcsolati helyzetek változást hívnak elő önmagunkban is, és ez lehet örömteli...hagyjunk a változásra időt és fejlődjünk együtt a szeretetben is...a szeretetünk, szerelmünk kifejezésében is. Sokunknak természetes egy-egy érzelemkifejezési forma, sokunknak nem...ezért is jó, ha elmélyülünk egymásban. Ez éppúgy fontos Párunk, mint gyermekeink vagy bármilyen más kapcsolatunk  tekintetében...
 
A Szerelem és a kommunikáció kézenfogva jár, már csakráink szintjén is. A Szakrálcsakra és a Torokcsakra között közvetlen kapcsolódás áll fennt...es milyen igaz is ez a mindennapokban, hiszen az, hogy hogyan kapcsolódunk a párunkhoz, és a körülöttünk élőkhöz, nagy hatással van életünkre, valamint szerelmi életünkre is. Ha kapcsolataink kölcsönös energiaáramlások, örömteli adok-kapok egyensúlyban lévő találkozások, ez segít egy fejlődő áramlatban lenni, ami persze lehet hullámzó is...
Számomra nagyon izgalmas volt, ahogy ezt egy amerikai szerző modellezte: a szeretetnyelvekről beszélt, mint a kapcsolatok mozgatórugóiról, és hogy mennyire fontos, hogy megtaláljuk társunk nyelvét a szeretetben is...hogy az a fajta törődés, odafordulás, amit lényünkből nyújtunk felé, tényleg az legyen, amiből ő érzi és érzékeli a szeretetünket.
Mások vagyunk, és másságunkban csodálatosak. Máshogy érezzük és éreztetjük szerelmünket is....
Lássuk hát, mi az 5 fő szeretetnyelv Gary Chapman szerint:
 
Az elismerő, dicsérő szavak szeretetnyelve: becéző, kedves, bátorító, biztató, szelíd, gondoskodó, törődő szavak...szeretetteli, szerelmes szavak: 'szeretlek'...
A minőségi idő szeretetnyelve: az az idő, amikor csak a társamra figyelek, semmi mással nem foglalkozom. A teljes együttlét élménye. A figyelemmel teli beszélgetés élménye, amikor társam felé fordulva teljes szívemmel meghallgatom. Befogadom őt és én is kitárulok...a közös élmények szeretetnyelve, amikor együtt kalandozunk, sétálunk, mozgunk, és a kikapcsolódást az együtt-levés élménye miatt tesszük...szülőként kiemelten fontos a páros egymásra hangolódott idő...
Az ajándékozás: "Az ajándék kézzelfogható szimbólum, hogy társunk gondol ránk" - írja a szerző. Az ajándék is kifejezheti érzéseinket, lehet a szeretet látható jelképe, a szeretetből fakadó odaadás. Igen, odaadás...odaadom-e magamat? elfogadom-e a társamat? ajándékként tekintek-e rá?
A szívességek szeretetnyelve: az apró gondoskodó segítségek, a szívességkérések és szívesség adások. Az érezhető figyelem, természetesen figyelve az egyensúlyra. A mindennapos örömteli támogató odafordulás... 
A testi érintés: ami kezdődik a kedves kézfogásnál, simításoknál, finom masszírozásnál, gyengéd ölelésnél, csóknál a hétköznapok részeként. És folytatódik az egymásban elvesző és újra feltámadást nyerő együttlétekkel, amikor a szerelem energiája együtt áramlik át rajtunk, megsokszorozva és szentté emelve az összeolvadást...
 
Nagyon röviden foglaltam össze most az öt legfontosabb szeretetnyelvet. Ízlelgessük őket....először azt, hogy saját magunk számára melyik a legfontosabb? emeljünk ki kettőt...és a társunk számára? beszélgethetünk is erről. Hogyan szeretném, hogyan lenne számomra a legszebb, ha társam éreztetné szeretetét? hogyan éreztethetem én saját magammal is a szeretetem? az önszeretet és az önelfogadás is kulcsfontosságú úgy érzem. Az egész család, párunk és gyermekek is úgy kaphatják belőlünk a legjobbat, ha mi is tudatában vagyunk saját csodás lényünknek. Minden reggel elmondhatjuk a tükörbe nézve ezt a megerősítést: 'Szeretem és elfogadom magam, úgy ahogy vagyok. Bízom magamban. Kész vagyok a pozitív fejlődésre' - egy szeretetteli mosoly kíséretében önmagunk számára. Én sokszor napközben is mondogatom, ha eszembe jut, és be is helyettesítem a számomra fontos emberek neveivel, ekkor így alakul az utolsó rész: kész vagyunk a pozitív fejlődésre.
Úgy gondolom, ha a kapcsolatban mindketten szívünkben, lelkünkben, mindennapjainkban, bőrünkön érezzük párunk és saját magunk szerelmes energiáit, már sokkal sokkal örömtelibb és harmonikusabb az életünk. Hagyjunk időt magunkra, egymásra...
 
Gyakorlatok: mindkét gyakorlat nagyon egyszerű, de nagyon mélyen átélhetjük mindkettőt. A légzés összehangolása, az élet összehangolása, az együtt lélegzés, együtt létezés minősége a gyakorlat idejére...ennek a szimbolikája nagyon fontos. Az életerő, a prána a belégzéssel áramlik be a testünkbe, szétárad és táplálja minden sejtünket. A kilégzéssel elengedjük a felesleges, elhasznált levegőt, mint ahogy a felesleges, romboló gondolatokat is, és újra beszívjuk az örömöt, az életerőt. Ez a hullamzás állandó, és természetes. Nem gondolkozunk rajta, megtörténik egy nap sokezerszer. Tegyük most kicsit másképp...töltekezzünk fel örömmel, a szeretet örömével egymás és magunk iránt: hogy szerethetünk és sz e retve vagyunk, eme érzés állandóságában és hullámzásában. Az élet legfontosabb csodája ez, úgy gondolom...
 
Törökülés egymásnak háttal (jógagyakorlat): egymásnak háttal helyezkedünk el, kényelmes törökülésben. Figyeljünk a gerincünkre, az energiaáramlás fő csatornái találhatók itt. Úgy helyezkedjünk, hogy gerincünk a keresztcsonttol a fejtetőnkig összesimuljon, kezünket pihentessük a combunkon, tenyerünk nézzen felfelé. És most lazuljunk el...lazuljunk bele a testhelyzetbe. Kicsit megfigyelhetjük a testérzeteket...és hangolódjunk egymásra. az energiák áramlása azonnal érzékelhető. Hátunk átmelegszik, egymásra támaszkodunk és egymásnak támaszt adunk. Most végezzünk teljes jógalégzést, és hozzuk összhangba légzésritmusunkat is. Figyeljünk a finom érzeteket, ahogy a társam teste áramlásban van a saját légzése által, és ahogy ez visszahat rám is, és fordítva. Élvezzük a finom összekapcsolódást. Ez a gyakorlat erősíti az összetartozás érzését. Ha kommunikációs feszültség adódik, pár percet jó rászánni, és utána könnyedebben beszéljük meg az érzékeny helyzeteket is. Maradjunk még...ha már elég volt, bontsuk a testtartást, és társunkkal szembefordulva Namasté üdvözléssel köszönjük meg az élményt.
Namasté  tartás: szívünk magasságában tenyerünket egymás felé fordítva összetesszük kezünket. A kéztartás azt jelenti: a bennem lévő Isten köszönti a Benned lévő Istent. Hát nem csodálatos ez? elmélkedjünk el ennek szimbolikáján...két tenyerünk között hamar érezhetjük a szívcsakránk finom vibrálását. Lágyan meghajlunk a köszönet és a hála kifejezésével.
 
Szufi Szívtánc (relaxációs gyakorlat):  társunkkal szemben állunk vagy ülünk. Ellazítjuk a testünket és a másik szemébe nézünk. A szemkontaktust szinte végig fenntartjuk. Teljes elménkkel ráhangolódunk Kedvesünk lényére. Elménket a másik tölti be, bármilyen ítélet vagy érzés jön elő társunkkal kapcsolatban - elengedjük.
Nyugodtan lélegzünk. Majd jobb karunkat lassan felemeljük és a másik vállára tesszük. A társunk is ezt teszi. Ezután megfogjuk bal kezünkkel társunk kezét, amely a vállunkon nyugszik és lassan a szívünkhöz tesszük. Társunk is így cselekszik. Így létrehoztunk egy kört  a szívközpontok között. Átérezzük a központok közötti áramlást, majd a természetes légzést tudatosabbá tesszük azáltal, hogy belégzésnél átérezzük, hogy szeretetet kapunk a társunktól, kilégzésnél pedig szeretetet küldünk karunkon keresztül a társunknak. A ki/belégzés ritmusa adja meg a szívek táncát. Egy idő múlva a gyakorlatban résztvevő két ember lélegzése teljesen összefonódik.  Be is csukhatjuk a szemünket a mélyebb átélés érdekében.
A gyakorlat végén lassan visszatérünk a természetes lélegzéshez, lassan leengedjük társunk kezét, kinyitjuk a szemünket, rámosolygunk a másikra és Namasté üdvözléssel megköszönjük az élményt. Szeretetünket és a társunkban újrafelfedezett szépség észlelését öleléssel is átadhatjuk...és pár szóval el is mondhatjuk, milyen gondolatok támadtak bennünk...merjünk kitárulkozni, elmondani a sok mély gondolatot, ami feltámadhatott bennünk...csodás ajándék ez egymásnak.
  

 

Öleljük meg társunkat, szeretteinket, barátainkat amilyen gyakran csak tudjuk :)

 

Szeretetteli és örömteli májust kívánok!